Mézeskalács kezdőknek

Ha néhány éve nekem valaki azt mondja, hogy idén advent minden hétvégéjén mézeskalácsot fogok önszántamból, jókedvűen sütni, lehet kikacagom :) 

Ha azt is hozzáteszik, hogy Andómami hív fel, hogy tudok e frankó gyors receptet mézihez, akkor már hahotázok is! 

Na nem azért, mert a mézeskalács nem jó dolog, vagy nem szeretem bepuszilni titkokban karácsony reggel kávéba mártogatva - egyszerűen csak a sütés meg én ... Hát, mint tudjátok ...nah. A kapcsolatunk csak nemrég bontakozott ki, bár azóta roham léptekkel haladunk előre :) 

Picit nem figyelek és jövőre már KitchenAid-et kérek karira - a lottó ötös mellett!

Idén már önszántamból jelentkeztem sütésre jó padavanként Pubinál, hogy süssünk már mézit, van receptem is, ami 30 percig kell csak hogy pihenjen, a formákat már megvettem, van díszítésem is.... itt azt hiszem kisebb sokkot kapott a döbbenettől, de mondta, hogy vágjunk neki, vár szeretettel a Rózsabarack utcában Csoki Macskával és Kifli kutyával. 

Ami a receptet illeti, nem találtam fel a spanyol viaszt, nem is fejlesztettem különlegeset, de sherlockoskodásban jó vagyok, így megtaláltam és már teszteltem is egy pompás összetevő listát! 

Hozzávalók kb. 2 tepsi mézeskalácshoz: 

120 gr méz 

30 gr nádcukor 

60 gr vaj (laktózérzékenyeknek laktózmentes teavaj (Aldi vagy Lidl) ill. margarin is jó)

280 gr finomliszt

1 db tojás

1 evőkanál mézeskalács fűszerkeverék 
1 teáskanál szódabikarbóna

1 csipet só 

1/2 narancs reszelt héja 

A hozzávalókat (kezdve a száraz alapanyagokkal) összedolgozzuk, gyúrmázzuk - ne ess kétségbe, amikor van egy pont, hogy úgy érzed, mostantól egész életedben barna mézes massza kezed lesz, van tovább - és egy pompás kis bucivá gyúrjuk. Ha kész, elégedetten megveregetheted a vállad, mert a dolog melós részén túl vagy. A recept azt írta, hogy jó idő esetén a 30 percre a hűtőbe rakjuk - mondjuk itt biztos nem a Budapestről beszélt, mert itt elég kirakni a teraszra, ablakba ennyi időre. 

Ha eltelt a 30 perc - addig bájosan lehet vidámkodni Mariah Carey észveszejtő dallamaira, esetleg némi forralt bor társaságában kreatív koncepciókat kitalálni - jöhet a nyújtás! 

Lisztezd be a felületet ahol dolgozol (ez fontos, én elsőre nem tettem, késsel kapartuk fel a kiszaggatott formákat), majd nyújtsd ki a duci alapanyagot. Kb. 2-3 miliméter vastag legyen, mert meg fog a szódabikarbónától nőni sütés közben! 

Ha kinyújtottad, lisztes formákkal szaggasd ki, és boldogan rakd a sütőlapra, és süsd 8 - 10 percig 180 fokos sütőben! 

Ha kész, elégedetten veregesd meg a vállad, várd meg meg kihűl - és díszitsd tetszés szerint! 

FYI: minőségbiztosítási célból megkóstoltam, elég pöpec! Kifli szerint is, Csoki szerint is ;)

Még mindig nem hiszem el, hogy én osztom az észt mézeskalács ügyben, de most rohanok is, mert megyek Viki barátnőmhöz és kiskutyájához Pollikához - mézit sütni :) 

Nem vicceltünk a szívecske dekorral 

Csokipuszi, 

Andóka 

Crumble, az én hősöm

Van Andókának egy titkos sütemény fegyvere: ez pedig a crumble, avagy gyermek nevén morzsa süti! 

Kapcsolatunk születése köszönhető éveken keresztül szorosan kezdetleges szinten állomásozó sütő "tudományomnak". Történt ugyanis, hogy már-már sírásra fordult a szám évekkel ezelőtt egy őszi estén a nagy önsajnálatban egy Madárhegyi kis konyhában, hogy nem tudok sütni itt az eladósor közepén, amikor is Pubi barátném, a sütés hercegnője közölte, hogy ő bizony kidolgozta a számunkra laktózérzékeny és egyszerű változatát a morzsa sütinek, amit még én is el tudok készíteni....

Néztem rá lelkes szkepticizmussal (igen, van ilyen nézésem :))), hogy hát oké, ha ő mondja.... és ekkor elő pattintott a sütőből egy almás crumblet! Csinos kis kerek formában ott gőzölgött előttem, szolidan feküdtek a kis almakockák a margarinnal össze gyurmázott liszt és barna cukor alatt ... és itt vége is a sora az összetevőknek! 

Most nem is mennék itt bele a gasztronómiai romantika részleteibe, de kapcsolatunk örökre megpecsételődött, gyakorlatilag jómagam ipari mennyiséget tudok belőle elfogyasztani, és néha jobb gyógyír mindenre, mint a sajtbuci! :)

Oké, enni mindenki tud, no de sütni? Örömmel jelentem Pajtikák, ezt MINDENKI meg tudja sütni!!! mondom MiNDENKi! azaz én is :) 

 

Hozzávalók:  

5-6 db dundi alma 

1 bögre vagy 4-5 szem idény gyümölcs, én általában színesen választok (eper, szilva, málna, bogyók, de barack is pompás hozzá

100 gr liszt (ma például zabliszttel próbálom ki)

50 gr barna cukor 

15 gr zabpehely

1/2 kocka margarin 

kerek sütős tálka 

Alap hozzávaló az alma, az a kellő stabilitást megadja a kis kerek formában a cuccnak, hozzá idény szerinti gyümölcsöt rakok mindig, most ősszel a szilva, a füge sláger, de eperrel, rebarbarával, málnával, bogyós gyümikkel ,de szinte bármivel igen pompás!A gyümölcsöket kockára vágom, egy tálba helyezem, és megforgatom fahéjban. Ezt követően a ki margarinozott kerek kis formába rakom, majd hozzá látok a fedő rétegnek: szoba hőmérsékletű (wow, már szakszavakat is tudok, ergó ez azt jelenti, hogy amikor elkezdem az egész műveletet, kiveszem a hűtőből) margarint - laktózérzékenyek miatt nem vaj!, szó szerint össze gyurmázni a kimért másik két hozzávalóval, a liszttel és a cukorral. Én már zabpelyhet is rakok bele picit, hogy még ropogósabb legyen a teteje, és felszívja az almát! A hivatalos receptek beszélnek még tojásról, meg tejszínről, de nem kell ide a fakszni, ennyi is megteszi. Ha a gyurmázás kész, el igazítom a gyümölcsökön, lefedem alufóliával, és behelyezem 180 fokos sütőbe! 25-30 percig így sütöm, majd felfedem a kis cukikát, és újabb 20 percre még bent hagyom a melegben! 

Ha kész, elvileg hagyjuk egy picit hűlni, majd lehet is óvatosan tálalni! Figyelem, szigorú szeletek nem nagyon szelhetőek, néha kanalazás a vége - de micsoda öröm ez! 

Ritkán tehát, de nálam is van happy end a konyhában, ha sütésről van szó: azóta is ez a kedvencem, és a titkos fegyverem, hősöm vendégség vagy csak céges buli esetén! 

Itt a tél, sunyi hétfői munkanapokra tökéletes megoldás a jókedvhez, így azt mondom: 

Crumble-t mindenkinek! 

Csokipuszi, Andóka

Spárga Snack

Azt mondják a spárga a zöldségek királynője, ám lehető ő uralkodó asszonyság, kezdeti randevúink során sokszor fásat, öreget választottam, így nem igazán értettem, mi ez a felhajtás körülötte. 

Kezdő háziasszonyként - én mondjuk 13 éve annak tartom magam, így sosem lehet beégni, szó szerint :)))) - azt mondom, hogy zöld spárgát vegyetek, azzal nem lehet nagyon palánkra futni, kevésbé szárad ki! A diétázóknak pedig üzenem, vízhajtó hatású, kalóriaszegény a kicsike, így próbálkozzatok vele nyugodtan!

Most, hogy szombat van, sorozatnézés közben eszembe jutott, figyel egy csokor zöld spárga már egy hete a hűtőben, rágcsálnék is valamit a nagy izgalmak közepette.Gyorsan megnéztem egy részt még a "13 reason why" című csodából - hamarosan írok róla -, majd felkerekedtem, és készítettem egy kis snacket. 

No most akkor egy kis hogyan készült: a zöld spárgát megmosod, letördeled a végeit - ott pattan, ahol már puha, így nyugodt lehetsz, és centiméterben sem kell számolnod, hol lesz tökéletes a tisztítás. Csinos kis testét baconbe tekercseld, majd pakold tepsibe egymás mellé őket, és süsd cca. 175 fokon 20 percig. 

Ha készen van, pakold őket csinos halomban egy tányérra, egy pohár joghurtból és egy kis fűszerből - én borssal és újhagymával bolondítottam meg - készíts hozzá szószt, és fogyaszd boldogan! 

Csokipuszi, Andóka

Egyél PHO-t a Bosnyákon

Kis bevezetőként fontos megjegyeznem, hogy a blog újra élesztésének egyik nyomós indoka ez a Pho Bosnyák nevezetű levesező volt! A másik indok pedig a sok rajongói levél... ja nem:)) Történt ugyanis, hogy  az elmúlt fél évben néhány  instagrammos náluk készült leves képem alá rendszerint az az első kérdés a kerületi szomszéd pajtiktól, hogy "és jó? Régóta nézem, de nem merek bemenni". Így szinte küldetésnek érzem, hogy meggyőzzelek benneteket arról, hogy térjetek csak be a Bosnyák téri kis vietnámi étkezdébe, mert nem várt finomság található bizony ott! 

No de kezdjük az elején. A vietnamiak egyik kedves "turbós húslevese" régóta a kedvencem, holott nem kezdődött túl rózsásan a viszonyunk :) A kezdeti Pho őrületkor rosszkor voltam rossz helyen, és olyan meleg vizes üvegtésztát kóstoltam száraz újhagyma kóróval, hogy úgy voltam vele: lehet menő ez a cucc, de hogy én nem kerek belőle többet, az is biztos. Jóval később egy csendes júliusi tüdőgyulladásos magányomban újra megpróbálkoztam és láss csodát, azóta tudom már, hogy mire jó is a Pho. Hogy mire is?Úgy is mondhatnám, olyan ő nekem mint főiskolásként a mekis sajtbuci - egy buci kis bánat, 2 buci nagy bánat - megoldás mindenre! A Pho átmelegít hidegben, gyógyír hatalmas másnaposságra, megoldás ha csak úgy levesre vágysz, de azért jól szeretnél lakni, tuti tipp ha egy távol-keleti levesezőben biztosra akarsz menni, jó barátod második randira - elsőre nem ajánlom, mert a rizstészta orrba csap és az nem túl vonzó (tapasztalat)! Minden nagyszerűen alakult a kapcsolatunkban, és bár egy gasztronómiai csomópontban élek (jobbra az amerikai konyha csodája alá Meki, balra olasz specialitások házhoz alá Pizza Forte, az út túloldalán pompás tipikus kínai étkezde és Juszuf giroszosa is dübörög, pedig azt hittem, hogy 2 napot sem él meg). Nagy szívfájdalmam azonban, hogy van Pho levesező szinte a város minden szegletén, csak itt Zuglóban nincs. Ám úgy voltam vele, beletörődök én ebbe is, mint ahogy abba, hogy sose jön már rám a főiskolás 27-es "retro" farmerom többet!

Ekkor történt, hogy Jókuti András gasztro tudor posztolta az instagram oldalán, hogy a Bosnyák téren evett Pho-t. Sokkot kaptam. Pho? A Bosnyákon? És ÉN nem tudok róla??? Hát hova jutott ez a világ?   

Törtem a fejem, miképp siklottam át e gasztronómiai újdonság felett, majd rájöttem: ÁHÁ. Ez az a műanyag virágos , egész évben karácsonyi dísszel ellátott hely a Bosnyák téri piac bejárata mellett...? Némiképp elbizonytalanodtam, akarok e én ott enni ( ugye? Előítéletek? Egyes Andó. Leülni), de  mit lehet tenni, ha Jókuti András azt mondja, jó Pho van a Bosnyákon, akkor fel kell kerekedni.

El is jött egy októberi esős szombat, mackónadrágban épp a világ értelmét kerestem a kanapén, amikor éreztem, hogy csak nem jön a megváltás és rájöttem, hogy ennék egy Pho-t, hátha az segít. így hát felkerekedtem és úgy döntöttem, bátor leszek, megnézem őket magamnak a szomszédban.

Belépve a műanyag páfrányos, 2014-ből fennmaradt karácsonyi dekorba, a hely kongott az ürességtől, egyedül a roppant vidám vietnami pincér fiú győzködött, bárhova ülhetek (és ő azóta is mindig vidám, napod fénypontja ha betérsz!!!). Az este negatív csúcspontját kezdtem elérni, amikor rájöttem, hogy szombat is van, 32 is vagyok, és macinaciba egyedül ülök egy levesezőben smink nélkül, ami kong az ürességtől és mégis miért lesz ez jó nekem? 

És ekkor lerakták elém a csodálatos gőzölgő leveskét. Bátorként a legnagyobbat kértem (valamit vagy rendesen vagy sehogy ugye), így az akkora adag volt mint egy 4 fős család vasárnapi első fogása. Illatosan gőzölgött és a koriander, gyömbér illata keveredett a finom hosszan főzött húslevesével. Újdonságként lila hagymával van megszórva a teteje, de erre akkor már nem tudtam figyelni, mert be is pusziltam mind egy szálig! Ahogy a kedvem jobb lett, mintegy észrevettem, hogy folyamatosan szállingóznak a vendégek, kiderült, hogy valójában jókor érkeztem még épp, 30 perc múlva  már tele volt a hely! 

Azóta szinte heti szinten járok vissza hozzájuk, kóstoltam már a csirkés, marhás, de rákos Pho-t is, ha rám hallgattok a normál adagot kéritek, a nagyot csak romantikus szerelmes pároknak ("együnk egy tányérból" rulez) és díjbirkózóknak ajánlom! Ha pedig fér még a pocakba étel, ki ne hagyjátok a tekercseket, amelyek mindig frissen sülnek, vagy tekerednek tavasziként össze! Grátiszként elvitelre is kérhetsz, és hamarosan házhoz szállítás is lesz! Ár érték arányban több, mint jó hely, csodás étekre lelsz itt, kerületi pajtijaim pedig már jelentették, hogy bizony a vaslapon sült kacsa is csodás, így hát mihamarabb vissza kell térnem, csak és kizárólag szakmai kutatási céllal!

Hogy a város legjobb Pho-je e ez? Eléggé autentikus-e? Ezt döntse el mindenki maga ;) Ám ha jó Pho-re vágysz Zuglóban, itt a helyed! Én pedig a szívembe zártam őket!

Így hát mi mást mondhatnék, le az előítéletekkel, Pho-ra fel és irány a Bosnyák tér!!! 

csokipuszi, Andóka 

Re-Opening avagy Welcome Back Andóka

Üdvözletem!

Kezdhetnék itt most messzemenő mentegetőzésbe, hogy miért is merült feledésbe ez a kis blog írás részemről, de minek. A kifogások uncsik. Legtöbben már valószínűleg nem is emlékeztek arra az egykori pompás, ámde egyben rövid időszakra, amikor is aktívan olvashattátok Andóka szösszeneteit!

Vagy mégis? Hiányoztam? Nem vagyok elég Facebookon, Instagramon, meg a kis munkapajtásoknak napi 10 órában a piros logós multinál? Tudtam én, ne mentegetőzzetek... Ez a beszéd!!! :) 

Így tavasz derekán megcsapott a hirtelen érkezett virágillat szele meg a 25 fok télikabátban, és rájöttem, itt az újrakezdés ideje! Éttermekben az új étlap ilyenkor mindig valami újdonságot tartalmaz. 

Miben lettem én más vagy mi lesz itt az újdonság? Nos, a humorom még mindig tart, a ráncaim számát - ellentétben az életkoroméval - igyekszem kordában tartani, enni még mindig imádok, cuki mopsz kutya láttán

még mindig fura cuki hangom lesz, sütit sütni még mindig csak próbálok, sorozatokat nézek éjszakánként, családom a vicces sztorikból még mindig nem fogyott ki, csak úgy, mint én a kedvenc farmeremből, amit 3 éve vettem: "mindjárt nagy lesz" alapon. 

Hiánypótló-e jelenlétem itt? Mondanám, hogy nem, no de az milyen lenne már önbizalom gyerekek, ez az alapja mindennek! Meg a padlizsán, de ezt most hagyjuk:))))

Összegezvén, enni már lehet, hogy mindenki evett a városban a Dobrumbában, de beszélni róla Andókásan csak én tudok. Ha pedig már csak azt elérem, hogy egy beszámolóm miatt tömegek kezdenek el levesezni a Bosnyák téri Pho Bosnyákban, és elhiszitek hogy a This is Us vagy a Big Little Lies az elmúlt év talán két legjobb sorozata, akkor igenis megérte újrakezdeni! 

Lesz itt kaja, móka, kacagás és miegymás! 

Csokipuszi, Andóka