Szevasz 2015 ... Hello 2016

Tekintsünk el attól, hogy mióta nem írtam, rendben? Vagy kezdtem már így bejegyzést? J Upsz. Kint süt a nap, rotyog a lencse (nálam nem), és közben biztos a meleg tengerparton sütteted épp magad Zenben, koktélt szürcsölgetve (én nem) tehát tekintsünk el, hogy Andóka mióta nem írt blogot… Mindjárt 2016., most tényleg az év utolsó napján akar bárki is megfedni? Leginkább én saját magamat?

Ugyan, tavaly ilyenkor tudtam én, hogy 1 év múlva sok-sok hónap kihagyás után az új céges laptopomról pötyögöm az év utolsó bejegyzését a saját blogomra? Nem tudtam… Pedig hajlamos vagyok azt hinni, hogy én mindent tudok (ez fel is írom a „TO DO 2016 listára: Andóka, tanuld meg, nem tudhatsz mindent”).

Hajlamos vagyok határtalan optimizmusra, de képes vagyok tragikomédiába illően túlmisztifikálni a dolgokat negatív irányba is… Amikor tehát 1 éve ilyenkor melegítőben magoltam az eljárási jogot (köszi ELTE Jogi Kar, jó volt veled) és épp készültem az esti rózsabarack utcai activity partira Pubiéknál, azt hittem a 2014-es évnél keményebb nem jöhet, innen már csak felfelé vihet az út… 

Belecsúszva néhány perce a számvetésbe (pedig minden évben megfogadom, hogy nem teszem, de hát ezek a fogadalmak… addig tartanak, mint a fitnesz bérlet amit januárban váltasz ki, hogy te idén bizony modelalkatleszelbizony… aha. és februárban rájössz, hogy nem.), határozottan kijelenthetem, ezt is benézted Andóka! Már épp kezdtem is bele a „Ez a 2015 olyan de olyan nagyon …. nem frankó volt” mondatba magamban, amikor rájöttem, nem tudom szidni ezt az évet. Annyi minden történt, hogy az öt évre is elegendő lenne egy ember számára, de ha végig nézek ezen a 365 napon, néhányat elcserélnék, de a legtöbbet nem :)

Mert minden jó, ha a vége jó…

Hiszen tavaly ilyenkor, 2014. december 31.-én

• nem tudtam, hogy januárban megszületik a blogom… Ami pont olyan lett, mint amilyennek megálmodtam, és minden reményemet felülmúlta az, hogy barátok, ismerősök és ismeretlenek mennyire örültek és támogattak. Azt sem tudtam, hogy ez mennyire örömet fog nekem szerezni 
• nem tudtam, hogy lehet ennyire fázni, amikor 3 napig tizenkét órát állok a Mangalica Fesztiválon. Lehet :)))
• nem tudtam, hogy hiányozhat valaki annyira, hogy megszakad a szíved újra és újra
• nem tudtam, hogy hogy az előbbi is enyhülhet, és majd átalakulhat emlékké. Csak minden idő kérdése
•  nem tudtam, hogy mennyire menő érzés 31 évesen szülinapi házibulit tartani a legjobb barátaidnak (és még a szomszédok is jól viselték a tömeget)
• nem tudtam, hogy elkaphat a határtalan „boldog vagyok” érzés az Örs vezér téri villamosmegállóban egy szimpla őszi keddi estén, pedig nem is tökéletes az életem
•  nem tudtam, hogy Tel Aviv a világ legkirályabb városa… Az. Ha egyszer odajutsz, örökre beleszeretsz
• nem tudtam, hogy januárban megváltozik az életem, amikor 10 kiló mangalica zsírt vittem a Food Angels Hungary kis csapatának
• nem tudtam, hogy egy pohár vaníliás puding mennyire értékes… Azóta máshogy eszem ezt is és minden más ételt
• nem tudtam, hogy lehet mosolyogva kelni reggel hatkor hétvégén, mert krampusz leszek nélkülöző gyerekeknek ételosztáson
•  nem tudtam, és az angyalka pajtásaim sem tudták még, hogy 2015. december 23.-án már nagybetűs ALAPÍTVÁNY leszünk, amit együtt ünneplünk
• nem tudtam, milyen az, amikor 17 év barátság után fél évig egy butaság miatt nem beszélsz az egyik legrégebbi barátnőddel … nem tudtam, hogy mennyire jó utána megint az, ha az életed része újra
• nem tudtam, milyen az, amikor visszakapsz egy olyan barátot, akik majd 10 évig alig voltatok egymás életének a részesei… és mennyire jó is tud ez lenni
• nem tudtam, hogy ennyire jó libegőzni magnum fagyit majszolva
• nem tudtam, hogy két ember, akit szerintem egymásnak teremtett az élet, végül megküzdenek e magukkal, a világgal, a múlttal, a kompromisszumokkal, és együtt lesznek. Megtették :)
•  nem tudtam, milyen csodálatos hely a csopaki Márga Bisztró (úristen, annál is jobb), és az első hely, ahol felőlem penészes csirkét is adhatnának, a látvánnyal jól lakom (de inkább adjanak francia rakott burgonyát a nyári hideg uborkaleves után. Köszike)
• nem tudtam, hogy lehet ennyire örülni, amikor megszületik egy kis hercegnő és végre vehetsz tüllszoknyát a GAP Baby osztályán (Hello Lizi J)
• nem tudtam, bár sejtettem, hogy a távolság nem befolyásolja egy barátság meglétét. Még mindig nem :)
• nem tudtam, hogy milyen jó is a Balaton parton a fűben feküdni, és nézni az eget. Csak úgy...
• nem tudtam, hogy lehet ennyire kilátástalannak látni a jövőt … és nem tudtam, hogy onnan is fel lehet állni. mert fel lehet. csak akarni kell, rohadtul, fájni fog, sírsz közben, de nem tehetsz mást, csak nézel előre…
• nem tudtam, hogy képes leszek a nagy volt szerelemmel új beszélgetni, hogy már nincsenek sérelmek, csak felnőtt viselkedés, és úgy rá gondolni miközben beszélgettek: „szép volt együtt, nekünk ennyi járt…”
•  nem tudtam, hogy képes vagyok felmondani a saját Apukámnak. Azt sem, hogy ő ezért nem fog haragudni, sőt… Megkönnyebbül, boldog lesz, és velem örül a sikeremnek később
• nem tudtam, hogy 2015. szeptember 7.-én reggel a róna utcán nem jobb kell majd fordulnom dolgozni, hanem balra...
• nem tudtam, hogy mikor ezek a sorokat írom, már lejárt a próbaidőm a piros kis telefonos multinál
• nem tudtam, hogy egyetlen kis lépés és változás megfordítja majd az életemet 180 fokba…
• nem tudtam, hogy igazi multipatkány vagyok, aki imádja, ha ezren zsizsegnek körülötte, hogy reggelente csak kártyával mehet be a helyére, hogy szabályok kötik az életét reggel kilenctől este hatig… és ez nekem így jó
• nem tudtam, hogy ennyire ki tudok állni magamért
• nem tudtam, hogy lehet ekkora boldogság, amikor a legjobb fiúbarátom bejelenti, hogy kisbabájuk lesz a párjával, majd azt mondja: "Baba, alig várom hogy itt legyen..."
• nem tudtam, hogy ha pálinkára és borra jégert iszok, bizony délután ötig fókuszálok mentes vízzel másnap (okos Andó. Egyes leülni)
• nem tudtam, bár sejtettem, hogy lesz még egyszer az, hogy a húgom lesz az én nővérem, de legalábbis úgy viselkedik J))
• nem tudtam, hogy békávéval járok majd minden nap dolgozni, ÉN. A kocsi sznob J))
•  nem tudtam, hogy lehet még úgy érezni magad munkahelyen, hogy „ez az én helyem"
• nem tudtam, hogy képes vagyok egymást követő 6 napon keresztül bulizni (Adri szülinapi hete volt nah…)
• nem tudtam, hogy egyszer még úgy indulok majd egy céges csapatépítőre, mintha osztálykirándulásra mennék
• nem tudtam, hogy új kollégákkal új barátok is lesznek az életemben, akik olyanok mintha mindig is ott lettek volna
•  nem tudtam, hogy az a Tündérke, akivel idén szilveszterezek, tavaly még nem volt része az életemnek
• nem tudtam, hogy lehet úgy gondolni a nehézségekre, hogy azt mondod:

„…se előbb se később nem kellett a változás, ennek így kellett lennie, mert különben nem itt lennék, nem velük, nem így…. És nélkülük és ezek nélkül én kevesebb lennék”

Mert sosem tudhatod… Boldog Újévet! J