Üdvözletem!
Kezdhetnék
itt most messzemenő mentegetőzésbe, hogy miért is merült feledésbe ez a
kis blog írás részemről, de minek. A kifogások uncsik.
Legtöbben már valószínűleg nem is emlékeztek arra az egykori pompás, ámde egyben rövid időszakra, amikor is aktívan olvashattátok Andóka szösszeneteit!
Vagy
mégis? Hiányoztam? Nem vagyok elég Facebookon, Instagramon, meg a kis
munkapajtásoknak napi 10 órában a piros logós multinál? Tudtam én, ne mentegetőzzetek... Ez a
beszéd!!! :)
Így
tavasz derekán megcsapott a hirtelen érkezett virágillat szele meg a 25 fok télikabátban, és
rájöttem, itt az újrakezdés ideje! Éttermekben az új étlap ilyenkor
mindig valami újdonságot tartalmaz.
Miben
lettem én más vagy mi lesz itt az újdonság? Nos, a humorom még mindig
tart, a ráncaim számát - ellentétben az életkoroméval - igyekszem
kordában tartani, enni még mindig imádok, cuki mopsz kutya láttán
még
mindig fura cuki hangom lesz, sütit sütni még mindig csak próbálok,
sorozatokat nézek éjszakánként, családom a vicces sztorikból még mindig
nem fogyott ki, csak úgy, mint én a kedvenc farmeremből, amit 3 éve
vettem: "mindjárt nagy lesz" alapon.
Hiánypótló-e jelenlétem itt? Mondanám, hogy nem, no de az milyen lenne már 
önbizalom gyerekek, ez az alapja mindennek! Meg a padlizsán, de ezt most hagyjuk:))))
Összegezvén, enni
már lehet, hogy mindenki evett a városban a Dobrumbában, de beszélni
róla Andókásan csak én tudok. Ha pedig már csak azt elérem, hogy egy
beszámolóm miatt tömegek kezdenek el levesezni a Bosnyák téri Pho
Bosnyákban, és elhiszitek hogy a This is Us vagy a Big Little Lies az
elmúlt év talán két legjobb sorozata, akkor igenis megérte újrakezdeni!
Lesz itt kaja, móka, kacagás és miegymás!
Csokipuszi, Andóka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése