Én, a Grafikusok (rém)álma

Szeretném soraimat bocsánatkérésekkel kezdeni. Első körben Édesanyámtól esdekelnék elnézésért (minek itt ugye, hiszen nem internetezik), mert előző posztomban negatív fényben állítottam be nem létező IT tudását a valóság ábrázolásának útján, miközben én sem vagyok tökéletes... Másodszor pedig szeretném megkérni grafikusként dolgozó, illetve kreatív- avagy reklámügynökségi barátokat, volt kollégákat és tanárokat, hogy vegyenek elő egy doboz Xanaxot és/vagy egy vodkás üveget. Bocsánat tényleg Tőletek előre is, és itt üzenem, nem kell vállalnotok, hogy valaha közötök volt Hozzám!

Na de miről is lesz itt szó. Kezdjük az elején. Történt ugyanis, hogy Andóka már elég rég óta kacérkodott ezzel a blog írás dologgal, de úgy haladtam vele, mint a jó fogyókúra kezdéseimmel: MAJD HOLNAP. Tudni kell, hogy van nekem egy Pubikám (hivatalos nevén Ditta/Kifli Mami), aki már rég feladta szerintem, hogy én egyszer ennek neki állok, de mint mindig minden másban is, ebben is támogatott és bólogatott, mondván a remény hal meg utoljára! Amikor átküldtem neki az első bennem megfogalmazódott blog bejegyzést (ez még nem került fel egyébként az oldalra), szerintem még akkor sem gondolta, hogy „oh anyám, végre szülünk”, de aztán megcsináltam az internetes felületet, beállítottam egyet a rendelkezésre álló hátterek közül, akkor felcsillant a szeme: "Ez az! Irány a szülőszoba Gyerekek!" Tudni kell Pubiról, hogy ha egyszer valamit a fejébe vesz, akkor nincs menekvés! Mondjuk én pont ezért szeretem, de most aztán, hogy én kerültem sorra - a végeredményt nézve hála istenek-, el lett kapva a grabancom rendesen! Merthogy Pubi, mint pr, marketing és blog szakember (van neki kettő is ám, hoppácska, sütis is és új szakmájához kapcsolódva, sminkes blog is) közölte, hogy az ő Andókájának bizony csak a testén keresztül lesz átlagos, arculat, logó, fejléc és fészbuk cover meg még mittudoménmi nélküli blogja! Közelgett a szülinapom, úgyhogy át is adta az ajándékot már januárban: egy grafikust! Ő kérte, hogy nevén ne nevezzem, és ezt tiszteletbe tartom, így csak úgy szoktam emlegetni, hogy a "Grafikus lány" avagy „a Lány, aki megvalósította azt, amit megálmodtam”.

Ez így szuper idillikusnak is tűnik, de azért nem volt ez ilyen könnyű a vajúdás (mi ez a szülőszobai fixációm?! Niki, ez a te hibád! kellett neked elmesélni, hogy mi zajlik ott! Na most már mindegy, végig viszem). Mentségemre legyen mondva, hogy már lassan 7 éve felmondtam a reklámszakmában, hogy AndóPapa hű fegyverhordozója legyek, így pöti berozsdásodtam, illetve sosem találkoztunk személyesen a Grafikus Lánnyal, de még csak telefonon sem beszéltünk, csak leveleztünk. Innen nézve hősök vagyunk a végeredményt tekintve nem? Hát, ő mindenképp… Szóval megadta Pubi az elérhetőséget, ahol jelentkeznem kell, és mondta, hogy írjak egy kreatív brífet. Ültem, ültem, próbáltam előkaparni emlékeimet, és hát úgy voltam vele, írni tudok, lehet kreatív is lesz, lássuk. (Most végig olvastam az e-maileket, és hangosan röhögök, teljes reszpekt Neki…) Szóval, az egy dolog, hogy egész, összetett mondatokat írtam az első körben, és mindent mondatot úgy kezdtem, hogy „arra gondoltam”, de a csúcs, a csúcsok csúcsa, mindenkori óóóóriás mea culpám a következő mondat, amit tényleg le mertem írni, szó szerinti idézet következik:

Mellékelek egy rajzot, amin próbáltam átadni, valószínűleg borzasztóan, hogy vizuálisan mire gondoltam, csatolom is

És nem vicceltem, tényleg csatoltam. Alább látható. Naná, hogy én rajzoltam.

Anyám borogass… Na, gondolom nem így kell kinéznie egy kreatív brífnek...

Amikor viszont azt hiszed, hogy nem tudtam fokozni, akkor TÉVEDSZ! Ugyanis szegény nem szaladt ki a világból, hanem visszaírt, hogy tök szuper, klassz a rajz (gondolom ekkor már sírt), de hogy egy dolgot kihagytam, hogy egyébként milyen arculatra gondoltam, mert ez a legfontosabb, meséljek magamról, de egyébként mindent ért (egyem a szívét). És itt óriási hibát követett el… Arra kérni Andókát, hogy MESÉLJEN?! Bátor lélekre vall,  komolyan! Én akkor is magyarázok órákig, ha nem kérnek, hátha még felhívás is van rá?! Zöld a lámpa, mehet a vaker!!!! Anélkül,hogy belemennék a részletekbe, megfogalmaztam 2 db A4-es oldalnyi gépelt anyagban az „arculati tervemet”, és röpködtek benne az olyan mondatok, mint „ a blogot gyakorlatilag olyanra szeretném csinálni, amilyen én vagyok, a blog maga lenne Andóka” (klassz. kár hogy csórinak FOGALMA sem volt milyen Andóka), itt biztos ami tuti alapon oda biggyesztettem, hogy ha esetleg a következő 20 sorból nem jönne le neki hogy milyen vagyok, kérdezze meg nyugodtan a Pubit! Kedves vagyok nem? Aztán volt még olyan is, hogy elmagyaráztam neki a három alapszín jelentését számomra (wtf?!, mi vagyok én szín tanár?!), illetve leírtam olyanokat is, hogy „vizuálisan talán a megnyugtató-harmonizáló érzésre szeretnék hatni”... Hűha. Legalább annyira jó fej azért voltam, kétszer is elnézést kértem benne, hogy ilyen sokat írok! Összegezve, azt hiszem jobb is, ha beágyazom magam a mangalica/műtrágya/hobbi blogos iparba, mert hogy reklámügynökségnél munkát többet nem kapok ezek után, az is biztos!

És láss csodát, még ekkor sem rohant el!!! Bár állítólag hangosan hahotázott, hogy ez nagyon komoly, és ilyet még frankón sosem látott, fantasztikus, és nekiállt kihámozni a lényeget! Az első logó tervei hamar meg is születtek, de valahogy másfelé mentek, mint amit én gondoltam ki - nyilván ehhez semmi köze a "kreatív brífemnek". Valahogy nem éreztem, hogy EZ AZ IGAZI! Azt úgy érzi az ember pasiban, cipőben, farmerban, hamburgerben és hát gondolom, logótervben is, nem? 6 napig mentek a levelek, váltottunk is 18 üzenetet, amikor egyszer csak, láss csodát, Andóka, a grafikusok (rém)álma, éjjel 0:13 írt egy levelet, melynek címe: „andóka blog új ötlet” :)))))) 

Gyakorlatilag a 3 alapszínen kívül, amihez végig ragaszkodtam, mindent átvariáltam nyilván. Megosztottam vele e hajnali órán (amúgy ebből a hajnali email és sms írásokból volt már bajom, a volt barátom sem díjazta az agymenéseimet, de hát nem tanulok:))), szóval hogy nettó 3 óra pinterestezés után kitaláltam, hogy menta színű szövegbuborékot szeretnék a logóba valójában! Halkan megjegyzem, ebben Pubi keze is benne van, mert az első technikai megbeszélésen ő említett egy bubi ötletet, de leintettem, hogy majd én tudom. Szóval csatoltam is rögtön néhány képet ötletként, újra fogalmaztam RÖVIDEN mindent, és innen már sínen is voltunk! Gyakorlatilag az első tervet el is „fogadtam”, annyira tetszett, közben folyamatosan elnézéseket kértem, de megnyugtatott, hogy messze nem én vagyok a legrosszabb ügyfél, volt aki olyan logót akart, „hogy egyszerre fejezzen ki egy ferrarit és egy borjút” (upsz. ez télleg meredek.remélem nem rajzolta le).

Ezek után pikk pakk kész lett minden, természetesen azért belefutottunk még abba is, hogy a mekkora a fejléc mérete kérdésre el kezdtem vonalzóval lemérni a monitoron keresztül a dolgokat, de jobbnak láttam jó barátomhoz, a google keresőhöz nyúlni inkább!

Egy szó mint száz, nehéz szülés volt, néhol epidurális érzéstelenítés nélkül - számára, csodálom hogy meglett, és végig aggódtam jó hipohonderhez híven, de végül egy gyönyörű, csodálatos, pontosan olyan terv született meg, amire mindig is vágytam!!! 

Köszönöm ezt két embernek leginkább, a Grafikus Lánynak és természetesen Pubinak!

CsokiPuszi: Andóka

ui.: azért ám ha valaki fel akarna venni még accountnak ügynökséghez, a managerem fogadja a megkereséseket, van az a pénz, AndóPapa meg fogja érteni :)))))))