Én, a Grafikusok (rém)álma

Szeretném soraimat bocsánatkérésekkel kezdeni. Első körben Édesanyámtól esdekelnék elnézésért (minek itt ugye, hiszen nem internetezik), mert előző posztomban negatív fényben állítottam be nem létező IT tudását a valóság ábrázolásának útján, miközben én sem vagyok tökéletes... Másodszor pedig szeretném megkérni grafikusként dolgozó, illetve kreatív- avagy reklámügynökségi barátokat, volt kollégákat és tanárokat, hogy vegyenek elő egy doboz Xanaxot és/vagy egy vodkás üveget. Bocsánat tényleg Tőletek előre is, és itt üzenem, nem kell vállalnotok, hogy valaha közötök volt Hozzám!

Na de miről is lesz itt szó. Kezdjük az elején. Történt ugyanis, hogy Andóka már elég rég óta kacérkodott ezzel a blog írás dologgal, de úgy haladtam vele, mint a jó fogyókúra kezdéseimmel: MAJD HOLNAP. Tudni kell, hogy van nekem egy Pubikám (hivatalos nevén Ditta/Kifli Mami), aki már rég feladta szerintem, hogy én egyszer ennek neki állok, de mint mindig minden másban is, ebben is támogatott és bólogatott, mondván a remény hal meg utoljára! Amikor átküldtem neki az első bennem megfogalmazódott blog bejegyzést (ez még nem került fel egyébként az oldalra), szerintem még akkor sem gondolta, hogy „oh anyám, végre szülünk”, de aztán megcsináltam az internetes felületet, beállítottam egyet a rendelkezésre álló hátterek közül, akkor felcsillant a szeme: "Ez az! Irány a szülőszoba Gyerekek!" Tudni kell Pubiról, hogy ha egyszer valamit a fejébe vesz, akkor nincs menekvés! Mondjuk én pont ezért szeretem, de most aztán, hogy én kerültem sorra - a végeredményt nézve hála istenek-, el lett kapva a grabancom rendesen! Merthogy Pubi, mint pr, marketing és blog szakember (van neki kettő is ám, hoppácska, sütis is és új szakmájához kapcsolódva, sminkes blog is) közölte, hogy az ő Andókájának bizony csak a testén keresztül lesz átlagos, arculat, logó, fejléc és fészbuk cover meg még mittudoménmi nélküli blogja! Közelgett a szülinapom, úgyhogy át is adta az ajándékot már januárban: egy grafikust! Ő kérte, hogy nevén ne nevezzem, és ezt tiszteletbe tartom, így csak úgy szoktam emlegetni, hogy a "Grafikus lány" avagy „a Lány, aki megvalósította azt, amit megálmodtam”.

Ez így szuper idillikusnak is tűnik, de azért nem volt ez ilyen könnyű a vajúdás (mi ez a szülőszobai fixációm?! Niki, ez a te hibád! kellett neked elmesélni, hogy mi zajlik ott! Na most már mindegy, végig viszem). Mentségemre legyen mondva, hogy már lassan 7 éve felmondtam a reklámszakmában, hogy AndóPapa hű fegyverhordozója legyek, így pöti berozsdásodtam, illetve sosem találkoztunk személyesen a Grafikus Lánnyal, de még csak telefonon sem beszéltünk, csak leveleztünk. Innen nézve hősök vagyunk a végeredményt tekintve nem? Hát, ő mindenképp… Szóval megadta Pubi az elérhetőséget, ahol jelentkeznem kell, és mondta, hogy írjak egy kreatív brífet. Ültem, ültem, próbáltam előkaparni emlékeimet, és hát úgy voltam vele, írni tudok, lehet kreatív is lesz, lássuk. (Most végig olvastam az e-maileket, és hangosan röhögök, teljes reszpekt Neki…) Szóval, az egy dolog, hogy egész, összetett mondatokat írtam az első körben, és mindent mondatot úgy kezdtem, hogy „arra gondoltam”, de a csúcs, a csúcsok csúcsa, mindenkori óóóóriás mea culpám a következő mondat, amit tényleg le mertem írni, szó szerinti idézet következik:

Mellékelek egy rajzot, amin próbáltam átadni, valószínűleg borzasztóan, hogy vizuálisan mire gondoltam, csatolom is

És nem vicceltem, tényleg csatoltam. Alább látható. Naná, hogy én rajzoltam.

Anyám borogass… Na, gondolom nem így kell kinéznie egy kreatív brífnek...

Amikor viszont azt hiszed, hogy nem tudtam fokozni, akkor TÉVEDSZ! Ugyanis szegény nem szaladt ki a világból, hanem visszaírt, hogy tök szuper, klassz a rajz (gondolom ekkor már sírt), de hogy egy dolgot kihagytam, hogy egyébként milyen arculatra gondoltam, mert ez a legfontosabb, meséljek magamról, de egyébként mindent ért (egyem a szívét). És itt óriási hibát követett el… Arra kérni Andókát, hogy MESÉLJEN?! Bátor lélekre vall,  komolyan! Én akkor is magyarázok órákig, ha nem kérnek, hátha még felhívás is van rá?! Zöld a lámpa, mehet a vaker!!!! Anélkül,hogy belemennék a részletekbe, megfogalmaztam 2 db A4-es oldalnyi gépelt anyagban az „arculati tervemet”, és röpködtek benne az olyan mondatok, mint „ a blogot gyakorlatilag olyanra szeretném csinálni, amilyen én vagyok, a blog maga lenne Andóka” (klassz. kár hogy csórinak FOGALMA sem volt milyen Andóka), itt biztos ami tuti alapon oda biggyesztettem, hogy ha esetleg a következő 20 sorból nem jönne le neki hogy milyen vagyok, kérdezze meg nyugodtan a Pubit! Kedves vagyok nem? Aztán volt még olyan is, hogy elmagyaráztam neki a három alapszín jelentését számomra (wtf?!, mi vagyok én szín tanár?!), illetve leírtam olyanokat is, hogy „vizuálisan talán a megnyugtató-harmonizáló érzésre szeretnék hatni”... Hűha. Legalább annyira jó fej azért voltam, kétszer is elnézést kértem benne, hogy ilyen sokat írok! Összegezve, azt hiszem jobb is, ha beágyazom magam a mangalica/műtrágya/hobbi blogos iparba, mert hogy reklámügynökségnél munkát többet nem kapok ezek után, az is biztos!

És láss csodát, még ekkor sem rohant el!!! Bár állítólag hangosan hahotázott, hogy ez nagyon komoly, és ilyet még frankón sosem látott, fantasztikus, és nekiállt kihámozni a lényeget! Az első logó tervei hamar meg is születtek, de valahogy másfelé mentek, mint amit én gondoltam ki - nyilván ehhez semmi köze a "kreatív brífemnek". Valahogy nem éreztem, hogy EZ AZ IGAZI! Azt úgy érzi az ember pasiban, cipőben, farmerban, hamburgerben és hát gondolom, logótervben is, nem? 6 napig mentek a levelek, váltottunk is 18 üzenetet, amikor egyszer csak, láss csodát, Andóka, a grafikusok (rém)álma, éjjel 0:13 írt egy levelet, melynek címe: „andóka blog új ötlet” :)))))) 

Gyakorlatilag a 3 alapszínen kívül, amihez végig ragaszkodtam, mindent átvariáltam nyilván. Megosztottam vele e hajnali órán (amúgy ebből a hajnali email és sms írásokból volt már bajom, a volt barátom sem díjazta az agymenéseimet, de hát nem tanulok:))), szóval hogy nettó 3 óra pinterestezés után kitaláltam, hogy menta színű szövegbuborékot szeretnék a logóba valójában! Halkan megjegyzem, ebben Pubi keze is benne van, mert az első technikai megbeszélésen ő említett egy bubi ötletet, de leintettem, hogy majd én tudom. Szóval csatoltam is rögtön néhány képet ötletként, újra fogalmaztam RÖVIDEN mindent, és innen már sínen is voltunk! Gyakorlatilag az első tervet el is „fogadtam”, annyira tetszett, közben folyamatosan elnézéseket kértem, de megnyugtatott, hogy messze nem én vagyok a legrosszabb ügyfél, volt aki olyan logót akart, „hogy egyszerre fejezzen ki egy ferrarit és egy borjút” (upsz. ez télleg meredek.remélem nem rajzolta le).

Ezek után pikk pakk kész lett minden, természetesen azért belefutottunk még abba is, hogy a mekkora a fejléc mérete kérdésre el kezdtem vonalzóval lemérni a monitoron keresztül a dolgokat, de jobbnak láttam jó barátomhoz, a google keresőhöz nyúlni inkább!

Egy szó mint száz, nehéz szülés volt, néhol epidurális érzéstelenítés nélkül - számára, csodálom hogy meglett, és végig aggódtam jó hipohonderhez híven, de végül egy gyönyörű, csodálatos, pontosan olyan terv született meg, amire mindig is vágytam!!! 

Köszönöm ezt két embernek leginkább, a Grafikus Lánynak és természetesen Pubinak!

CsokiPuszi: Andóka

ui.: azért ám ha valaki fel akarna venni még accountnak ügynökséghez, a managerem fogadja a megkereséseket, van az a pénz, AndóPapa meg fogja érteni :))))))) 

Használati útmutató, avagy értelmező kéziszótár - picit másképp

Alapvetően nem szokásom megmagyarázni a nyilvánvalót – és itt most csuriba van természetesen az ujjam, azonban szükségességét érzem, mivel Édes Jó Anyám (hivatalos nevén AndóMami) megpillantva a hétvégén Andóka új szabadidős tevékenységét, azaz a blogot, rögtön sorolta is felvetéseit. Sasszeme van az tuti. Anno ifjú bohó diákként kitakaríthattam én a lakást saroktól serpenyőig, előre fogadásokat mertem volna kötni arra, hogy megtalálja az egyetlen porcicát az ebédlőben található mennyezeti lámpabura tetején (Megtalálta. Lúzer Andó. Egyes takarításból. Leülni).

Egy szó, mint száz, szóval voltak neki technikai kérdései/ellenvetései/észrevételei Hozzám… Ha pedig AndóMamiban e háromból akár egy is felmerül, toppon kell lenni. A felsorolt kérdéskörökben megtalálhatóak internet technológiai feladványok, és emiatt muszáj néhány háttér információt megosztanom előszóként. Például, hogy anyukám egy háztartási műszaki zseni. De tényleg. Ezermester. Úgy kicseréli a konyhamalac lefolyócsövének a duguláselhárítójának a nemtudom mijének a nemtudom mijét, h megőrülsz. Csak a lába kalimpál ki a cseresznyefa konyhaszekrényből. Mosógép szervizelés? Ne bolondozz, nem kihívás. Nagyobb a szerszámos ládája, mint egy nonsztop szervizszolgálatnak! De! Internet vs. Informatika?! A legnagyobb iránta érzett gyermeki szeretetemmel mondom, totál homály. Ne kerteljünk, AndóMami és a 21. Századi technológia esetében e téren nem hogy a Makó-Jeruzsálem, de a Makó-Mauritius táv is kispályás téma lenne.... Szóval nem megy neki. De ettől függetlenül természetesen imádnivaló, és így szeretjük! :)

Az alábbiakban írásba foglalt „Kérdezz-Felelek perceink” következnek, melyet a későbbiekben használati útmutatóként is tekinthetek szerintem a blog kapcsán:

 

AndóMami: Na várj! Ez most az interneten van? De hogy?  De miért?

Andóka: Igen. Ott. Mert ennek ott a helye. Hogy miért? Csak. (Oké, én sem vagyok mindig szószátyár)

AndóMami: Szép színes az oldal. Régen irtóztál ettől a kórház zöldtől, nem? Cuki ez a babarózsa szín is… de olyan lányos. Jó lesz ez így?

Andóka: Anya. Lány vagyok. Hm? További kérdés ezzel kapcsolatban?

AndóMami: Nincs. De amúgy most EZT minek írod? Nem is olvassák majd, mert nem látják.

Andóka: Azért írom, mert engem szórakoztat Anya. Nem tudom, hogy majd más olvassa-e, de látni fogják, mert megosztom majd.

AndóMami: Megosztod??? Hol? Szórólapon?

Andóka: (felröhögtem) Nem. Megosztom majd a fészbukon, hogy lássák a falamon.

AndóMami: Milyen faladon???!! Na, már megint ez a fészbuk. Én nem szeretem, hogy ez megy már, megosztotok, írogattok, bejelölöd, kirakod, aztán majd mindenki látja! Mondjuk Kató néni is fent van a fészbukon... De ne csodálkozz ám majd, ha lebuksz!

Andóka: Lebukok??? Anya, Ki előtt? Amúgy meg mondtam már, hogy vannak fent XY rokon unokájáról új képek? (arc átvált lelkesre, mondja ténylegggg, mutassssd...) Hm. Mindjárt nem ellenség a fészbuk ugye.

AndóMami: Mostmár nem is fogsz rendesen dolgozni?

Andóka: De. Sajnos :))) de megígérem, ha beindul a blogbiznisz, veszek egy repjegyet Balira és a rizsföldes bungalómból fogok írogatni okosságokat (Összeszűkült szeme jelzi, h NEM vicces)

AndóMami: És mikor fogod írni? Nem marad időd másra! Mikor lesz unokám?

Andóka: Szabadidőmben fogom írni, hoppá! De, marad, hidd el! Mivan??? Nem a blogon fog múlni, hogy mikor lesz unokád :)))

AndóMami: Minden nap írsz majd? Az emberek szeretik a rendszerességet, és neked is jót tenne!

Andóka: Nem tudom, ahogy kedvem tartja! Ennek tényleg az a lényege, hogy hobbiból csinálom! Leginkább saját szórakoztatásra! Ha pedig bárki csak egyszer felkacag majd azon, amit írtam, akkor az meg csak grátisz:)

AndóMami: De miért írod egybe a szavakat? Hát ezért járattalak zsolnai-módszerű magyar tagozatos osztályba?! Szegény Bíró Marika néni! Nem tudsz szótagolni?! Helyesírás? Az se menő már? (Itt már totál kikészült, majd nagy sóhaj...) Remek. Végül ebben is Apádra ütöttél...

Andóka: Anya, azért írom egybe a szavakat, mert mókásnak tartom és lehet butaság, de jól mutat szerintem! Nagyképű lennék, ha azt mondanám, stílusjegy? Oké, hagyjuk. Ne aggódj, tudok helyesen írni, és szótagolni is. Rád ütöttem ebben, most tisztáztuk ezt egyszer s mindenkorra. (Kiegészítő információ: AndóPapa egy zseni, de ő és a nyelvtan...hagyjuk).

AndóMami: Ezek a zárójeles dolgok... Ezek micsodák??!!

Andóka: A zárójelek segítenek megmagyarázni az előtte felvetett gondolatot, mintegy extra kommentárként! Valóban, a magyarázat magyarázata. Igen anya. Tudom. Skizofrén leszek ettől. Nem, most még nem vagyok az!

AndóMami: Hogy lehetséges, hogy ennyi ember teccikelte már azt az oldaladat a fészbukon? Ugye semmi illetéktelent nem töltöttél fel rá?

Andóka: Dehogy. Én tölteni csak le szoktam (pl. napfényt az égből meg ilyenek ugye. semmi mást;)

AndóMami: Én is benne leszek majd a blogodban?

Andóka: Te? Soha!

Az Andó Család nevében köszöntem a figyelmet :)))))

CsokiPuszi, Andóka

Hogyan szervezzünk szülinapi házibulit Andóka módra

Rövid tippek:

1. Szálljon meg a lelkesedés, hogy meg akarod ünnepelni a 31. szülinapod (most mindenki a szívéhez kapott tudom: micsodda??? 31?! Nem lehet! Döbbenetes! 25nek néz ki! Köszi-Köszi)

2. Találd ki korszakalkotó ötletként, hogy házibulit csapsz a snassz éttermi megmozdulás helyett

3.Csinálj pompázatos titkos szűk körű fészbuk csoportot és ott invitáld meg a vendégeket (mit nekünk személyes kontakt ugye)

4. Három nappal a buli előtt ess kétségbe, hogy ezt te sem gondolhattad komolyan...

5. Vegyél sok alkoholt, és fogyassz belőle bőségesen! A piától úgyis mindenkiből kettőt látsz, így neki sem állsz megszámolni a tömeget! 

Szóval! Egyszer volt, hol nem volt, történt ugyanis, hogy Andókának kiskorában sosem volt szülinapi zsúrja. Kérdeztem AndóMamit ugyan miért, de nem kaptam releváns/használható/poénos választ, így erre nem tudok mit mondani. Tudom, szomorú... Arra emlékszem, hogy egyszer megszántak a szüleim, és "csinálhattam" névnapi bulit (voltam vagy 5 ekkor már), vettünk felfújható frankó kerti gyerek ülőgarnitúrát, de senki nem jött el csak egy kislány, de ő is csak azért szerintem, mert AndóPapa nyomást gyakorolt valamelyik beosztottjára... Tudom, ez még szomorúbb. Most mindenki felsóhajtott hogy "jajjjj szegény Andóka, a kis Miss Twist Olivér, nyomjunk a pofijára egy cuppanóst utólag". No problémó, majd pszichológussal elengedem ezt a témát:))

Haladok is tovább időben, picit ugrok is, így kb. 15 év elteltével úgy hozta a sors, hogy a főiskolától 4 megállónyira sikerült letelepednem, így mint a "bandában" a sulihoz legközelebbi lakos, Andóka kecója lett a bázis. 4 évre. Volt itt minden mint a búcsúban: közgazdaságtani tanuló szakkörtől (tényleg tanultunk esküszöm:) szakdoga íráson át minden második héten szerdánként csapatépítő jellegű baráti összejövetelek, azaz házibulik! Miért szerdán? Mert a vidéki csoporttársnők hétvégére Miskolcra és Békéscsabára távoztak, én és mazohista csoporttársnőm pedig az italt mértük pultosként a népligeti planetárium melletti diszkóban (tudom.fiatalság bolondság.kellett a pénz:)))) és hát úgy alakult, hogy végül nálam lett megtartva minden évben mindenki szülinapja, minden karácsony és minden világi és iskolai naptári ünnep, meg persze azok is, amelyek nem voltak egyikben sem! A lakás jól bírta, a szomszédok kevésbé, és bár csak remélni tudom, hogy a többiekben is maradtak nosztalgikus emlékek, számomra a főiskola 4 éve életem egyik legfantasztikusabb és legemlékezetesebb időszaka maradt örökre, amit bármikor újra kezdenék szigorlatostul, rókajolánostul, államvizsgástól, legfőképpen, mert csak így sűríthetném be újra az Egressy úti bulikat!

Namármost! Idén egy reggel úgy ébredtem, hogy nekem bizony szülinapi bulim lesz! Hoppá! No de hol legyen? Cikáztak a gondolataim, ötleteltem magamban munkaidőben (sebaj AndóPapa biztos megérti, hogy ezért késett a 2014-es súlyozott átlaggal készített konkurencia árrés kalkulációja) és rájöttem, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon!!! És miért jó hazai terepen bulizni? Mert bármi történik, 3 lépés alatt hazaérsz, a hálóba!:) Nosztalgikus hangulatba is kerültem, hogy milyen rég volt már Andóka házibuli, el is határoztam, hogy összepattintok egyet!

De! Tudni kell rólam, hogy minden évben elfelejtem, miszerint nekem minden évben szülinapi depim (hivatalos szóval depresszió/hiszti) van nettó 3 kötőjel 5 nappal a nagy nap előtt. A következő mondatok röpködnek ilyenkor:

"Jajjjj, öreg vagyokkk" (bizony ez van, de a krémek csodákra képesek)

"Jajjjjj igaziból csokit kéne enni aznap és bőgni a Szenvedélyek viharán című filmen" (szuper ötlet. Nem csak öreg leszek de pufifánk is.Mondjuk Brad Pitt szexi benne, lehet mégis átgondolandó opció csoki nélkül)

"Lehet h senki nem jön el a bulimra" (kizárt.visszajelezték facebookon.az pedig komolyabb, mint egy ügyvédi felszólítás)

"31 leszek, nincs még se gyerekem se férjem, bridgetjones sorsára jutok - itt már szipogok" (Bridget is leakasztotta magának Mr. Darcyt, 33 évesen, szóval már csak két év, oh jeeee)

„Fent van még a karácsonyi lakás dekor” (oké, ez kínos. Le kell szedni)

És természetesen ha van az ember lányának egy kishúga, aki egy személyben az élő lelkiismeretem, és a saját nővérem, az helyre rak egy perc alatt, mondván: "hagyd már abba a hisztit!! Nem vagy öreg, mert akkor én is öregszem! És majd táncolok neked a bulidon és játszok vendégváróst oki? De ha szeretnéd, beöltözöm Mignyonnak!!!"

Mit lehet erre mondani? Depivel le, serpenyőre fel!!! Egyelőre vannak bennem kérdőjelek, hogy pirinyó otthonomba elfér e 12-15 fő (Krisz és Lackó pajtásaim állítják, hogy igen, a fősulis bulikon is voltunk ennyien, de hozzátették, hogy ők valójában mindig sokat ittak -vizet ofkorsz - lehet nem jól emlékeznek. Köszi fiúk!), de úgy vagyok vele, a menü már összeállt, a ruhaszettem már megvan, pénteken jön a taksi néni, mehet nekünk a bikicsunájjjj!!!

Csokipuszi Andóka