2017. szeptember 18., hétfő

Crumble, az én hősöm

Van Andókának egy titkos sütemény fegyvere: ez pedig a crumble, avagy gyermek nevén morzsa süti! 

Kapcsolatunk születése köszönhető éveken keresztül szorosan kezdetleges szinten állomásozó sütő "tudományomnak". Történt ugyanis, hogy már-már sírásra fordult a szám évekkel ezelőtt egy őszi estén a nagy önsajnálatban egy Madárhegyi kis konyhában, hogy nem tudok sütni itt az eladósor közepén, amikor is Pubi barátném, a sütés hercegnője közölte, hogy ő bizony kidolgozta a számunkra laktózérzékeny és egyszerű változatát a morzsa sütinek, amit még én is el tudok készíteni....
Néztem rá lelkes szkepticizmussal (igen, van ilyen nézésem :))), hogy hát oké, ha ő mondja.... és ekkor elő pattintott a sütőből egy almás crumblet! Csinos kis kerek formában ott gőzölgött előttem, szolidan feküdtek a kis almakockák a margarinnal össze gyurmázott liszt és barna cukor alatt ... és itt vége is a sora az összetevőknek! 
Most nem is mennék itt bele a gasztronómiai romantika részleteibe, de kapcsolatunk örökre megpecsételődött, gyakorlatilag jómagam ipari mennyiséget tudok belőle elfogyasztani, és néha jobb gyógyír mindenre, mint a sajtbuci! :)

Oké, enni mindenki tud, no de sütni? Örömmel jelentem Pajtikák, ezt MINDENKI meg tudja sütni!!! mondom MiNDENKi! azaz én is :) 
 
Hozzávalók:  
5-6 db dundi alma 
1 bögre vagy 4-5 szem idény gyümölcs, én általában színesen választok (eper, szilva, málna, bogyók, de barack is pompás hozzá
100 gr liszt (ma például zabliszttel próbálom ki)
50 gr barna cukor 
15 gr zabpehely
1/2 kocka margarin 
kerek sütős tálka 


Alap hozzávaló az alma, az a kellő stabilitást megadja a kis kerek formában a cuccnak, hozzá idény szerinti gyümölcsöt rakok mindig, most ősszel a szilva, a füge sláger, de eperrel, rebarbarával, málnával, bogyós gyümikkel ,de szinte bármivel igen pompás!A gyümölcsöket kockára vágom, egy tálba helyezem, és megforgatom fahéjban. Ezt követően a ki margarinozott kerek kis formába rakom, majd hozzá látok a fedő rétegnek: szoba hőmérsékletű (wow, már szakszavakat is tudok, ergó ez azt jelenti, hogy amikor elkezdem az egész műveletet, kiveszem a hűtőből) margarint - laktózérzékenyek miatt nem vaj!, szó szerint össze gyurmázni a kimért másik két hozzávalóval, a liszttel és a cukorral. Én már zabpelyhet is rakok bele picit, hogy még ropogósabb legyen a teteje, és felszívja az almát! A hivatalos receptek beszélnek még tojásról, meg tejszínről, de nem kell ide a fakszni, ennyi is megteszi. Ha a gyurmázás kész, el igazítom a gyümölcsökön, lefedem alufóliával, és behelyezem 180 fokos sütőbe! 25-30 percig így sütöm, majd felfedem a kis cukikát, és újabb 20 percre még bent hagyom a melegben! 

Ha kész, elvileg hagyjuk egy picit hűlni, majd lehet is óvatosan tálalni! Figyelem, szigorú szeletek nem nagyon szelhetőek, néha kanalazás a vége - de micsoda öröm ez! 

Ritkán tehát, de nálam is van happy end a konyhában, ha sütésről van szó: azóta is ez a kedvencem, és a titkos fegyverem, hősöm vendégség vagy csak céges buli esetén! 

Itt a tél, sunyi hétfői munkanapokra tökéletes megoldás a jókedvhez, így azt mondom: 
Crumble-t mindenkinek! 

Csokipuszi, Andóka


2017. április 29., szombat

Spárga Snack

Azt mondják a spárga a zöldségek királynője, ám lehető ő uralkodó asszonyság, kezdeti randevúink során sokszor fásat, öreget választottam, így nem igazán értettem, mi ez a felhajtás körülötte. 

Kezdő háziasszonyként - én mondjuk 13 éve annak tartom magam, így sosem lehet beégni, szó szerint :)))) - azt mondom, hogy zöld spárgát vegyetek, azzal nem lehet nagyon palánkra futni, kevésbé szárad ki! A diétázóknak pedig üzenem, vízhajtó hatású, kalóriaszegény a kicsike, így próbálkozzatok vele nyugodtan!

Most, hogy szombat van, sorozatnézés közben eszembe jutott, figyel egy csokor zöld spárga már egy hete a hűtőben, rágcsálnék is valamit a nagy izgalmak közepette.Gyorsan megnéztem egy részt még a "13 reason why" című csodából - hamarosan írok róla -, majd felkerekedtem, és készítettem egy kis snacket. 

No most akkor egy kis hogyan készült: a zöld spárgát megmosod, letördeled a végeit - ott pattan, ahol már puha, így nyugodt lehetsz, és centiméterben sem kell számolnod, hol lesz tökéletes a tisztítás. Csinos kis testét baconbe tekercseld, majd pakold tepsibe egymás mellé őket, és süsd cca. 175 fokon 20 percig. 

Ha készen van, pakold őket csinos halomban egy tányérra, egy pohár joghurtból és egy kis fűszerből - én borssal és újhagymával bolondítottam meg - készíts hozzá szószt, és fogyaszd boldogan! 


Csokipuszi, Andóka

2017. április 24., hétfő

Egyél PHO-t a Bosnyákon

Kis bevezetőként fontos megjegyeznem, hogy a blog újra élesztésének egyik nyomós indoka ez a Pho Bosnyák nevezetű levesező volt! A másik indok pedig a sok rajongói levél... ja nem:)) Történt ugyanis, hogy  az elmúlt fél évben néhány  instagrammos náluk készült leves képem alá rendszerint az az első kérdés a kerületi szomszéd pajtiktól, hogy "és jó? Régóta nézem, de nem merek bemenni". Így szinte küldetésnek érzem, hogy meggyőzzelek benneteket arról, hogy térjetek csak be a Bosnyák téri kis vietnámi étkezdébe, mert nem várt finomság található bizony ott! 

No de kezdjük az elején. A vietnamiak egyik kedves "turbós húslevese" régóta a kedvencem, holott nem kezdődött túl rózsásan a viszonyunk :) A kezdeti Pho őrületkor rosszkor voltam rossz helyen, és olyan meleg vizes üvegtésztát kóstoltam száraz újhagyma kóróval, hogy úgy voltam vele: lehet menő ez a cucc, de hogy én nem kerek belőle többet, az is biztos. Jóval később egy csendes júliusi tüdőgyulladásos magányomban újra megpróbálkoztam és láss csodát, azóta tudom már, hogy mire jó is a Pho. Hogy mire is?Úgy is mondhatnám, olyan ő nekem mint főiskolásként a mekis sajtbuci - egy buci kis bánat, 2 buci nagy bánat - megoldás mindenre! A Pho átmelegít hidegben, gyógyír hatalmas másnaposságra, megoldás ha csak úgy levesre vágysz, de azért jól szeretnél lakni, tuti tipp ha egy távol-keleti levesezőben biztosra akarsz menni, jó barátod második randira - elsőre nem ajánlom, mert a rizstészta orrba csap és az nem túl vonzó (tapasztalat)! Minden nagyszerűen alakult a kapcsolatunkban, és bár egy gasztronómiai csomópontban élek (jobbra az amerikai konyha csodája alá Meki, balra olasz specialitások házhoz alá Pizza Forte, az út túloldalán pompás tipikus kínai étkezde és Juszuf giroszosa is dübörög, pedig azt hittem, hogy 2 napot sem él meg). Nagy szívfájdalmam azonban, hogy van Pho levesező szinte a város minden szegletén, csak itt Zuglóban nincs. Ám úgy voltam vele, beletörődök én ebbe is, mint ahogy abba, hogy sose jön már rám a főiskolás 27-es "retro" farmerom többet!

Ekkor történt, hogy Jókuti András gasztro tudor posztolta az instagram oldalán, hogy a Bosnyák téren evett Pho-t. Sokkot kaptam. Pho? A Bosnyákon? És ÉN nem tudok róla??? Hát hova jutott ez a világ?   

Törtem a fejem, miképp siklottam át e gasztronómiai újdonság felett, majd rájöttem: ÁHÁ. Ez az a műanyag virágos , egész évben karácsonyi dísszel ellátott hely a Bosnyák téri piac bejárata mellett...? miképp elbizonytalanodtam, akarok e én ott enni ( ugye? Előítéletek? Egyes Andó. Leülni), de  mit lehet tenni, ha Jókuti András azt mondja, jó Pho van a Bosnyákon, akkor fel kell kerekedni.

El is jött egy októberi esős szombat, mackónadrágban épp a világ értelmét kerestem a kanapén, amikor éreztem, hogy csak nem jön a megváltás és rájöttem, hogy ennék egy Pho-t, hátha az segít. így hát felkerekedtem és úgy döntöttem, bátor leszek, megnézem őket magamnak a szomszédban.

Belépve a műanyag páfrányos, 2014-ből fennmaradt karácsonyi dekorba, a hely kongott az ürességtől, egyedül a roppant vidám vietnami pincér fiú győzködött, bárhova ülhetek (és ő azóta is mindig vidám, napod fénypontja ha betérsz!!!). Az este negatív csúcspontját kezdtem elérni, amikor rájöttem, hogy szombat is van, 32 is vagyok, és macinaciba egyedül ülök egy levesezőben smink nélkül, ami kong az ürességtől és mégis miért lesz ez jó nekem? 

És ekkor lerakták elém a csodálatos gőzölgő leveskét. Bátorként a legnagyobbat kértem (valamit vagy rendesen vagy sehogy ugye), így az akkora adag volt mint egy 4 fős család vasárnapi első fogása. Illatosan gőzölgött és a koriander, gyömbér illata keveredett a finom hosszan főzött húslevesével. Újdonságként lila hagymával van megszórva a teteje, de erre akkor már nem tudtam figyelni, mert be is pusziltam mind egy szálig! Ahogy a kedvem jobb lett, mintegy észrevettem, hogy folyamatosan szállingóznak a vendégek, kiderült, hogy valójában jókor érkeztem még épp, 30 perc múlva  már tele volt a hely! 

Azóta szinte heti szinten járok vissza hozzájuk, kóstoltam már a csirkés, marhás, de rákos Pho-t is, ha rám hallgattok a normál adagot kéritek, a nagyot csak romantikus szerelmes pároknak ("együnk egy tányérból" rulez) és díjbirkózóknak ajánlom! Ha pedig fér még a pocakba étel, ki ne hagyjátok a tekercseket, amelyek mindig frissen sülnek, vagy tekerednek tavasziként össze! Grátiszként elvitelre is kérhetsz, és hamarosan házhoz szállítás is lesz! Ár érték arányban több, mint jó hely, csodás étekre lelsz itt, kerületi pajtijaim pedig már jelentették, hogy bizony a vaslapon sült kacsa is csodás, így hát mihamarabb vissza kell térnem, csak és kizárólag szakmai kutatási céllal!

Hogy a város legjobb Pho-je e ez? Eléggé autentikus-e? Ezt döntse el mindenki maga ;) Ám ha jó Pho-re vágysz Zuglóban, itt a helyed! Én pedig a szívembe zártam őket!

Így hát mi mást mondhatnék, le az előítéletekkel, Pho-ra fel és irány a Bosnyák tér!!! 

csokipuszi, Andóka