2017. április 2., vasárnap

Re-Opening avagy Welcome Back Andóka

Üdvözletem!

Kezdhetnék itt most messzemenő mentegetőzésbe, hogy miért is merült feledésbe ez a kis blog írás részemről, de minek. A kifogások uncsik. Legtöbben már valószínűleg nem is emlékeztek arra az egykori pompás, ámde egyben rövid időszakra, amikor is aktívan olvashattátok Andóka szösszeneteit!
Vagy mégis? Hiányoztam? Nem vagyok elég Facebookon, Instagramon, meg a kis munkapajtásoknak napi 10 órában a piros logós multinál? Tudtam én, ne mentegetőzzetek... Ez a beszéd!!! :) 

Így tavasz derekán megcsapott a hirtelen érkezett virágillat szele meg a 25 fok télikabátban, és rájöttem, itt az újrakezdés ideje! Éttermekben az új étlap ilyenkor mindig valami újdonságot tartalmaz. 

Miben lettem én más vagy mi lesz itt az újdonság? Nos, a humorom még mindig tart, a ráncaim számát - ellentétben az életkoroméval - igyekszem kordában tartani, enni még mindig imádok, cuki mopsz kutya láttán
még mindig fura cuki hangom lesz, sütit sütni még mindig csak próbálok, sorozatokat nézek éjszakánként, családom a vicces sztorikból még mindig nem fogyott ki, csak úgy, mint én a kedvenc farmeremből, amit 3 éve vettem: "mindjárt nagy lesz" alapon. 

Hiánypótló-e jelenlétem itt? Mondanám, hogy nem, no de az milyen lenne már 😀 önbizalom gyerekek, ez az alapja mindennek! Meg a padlizsán, de ezt most hagyjuk:))))

Összegezvén, enni már lehet, hogy mindenki evett a városban a Dobrumbában, de beszélni róla Andókásan csak én tudok. Ha pedig már csak azt elérem, hogy egy beszámolóm miatt tömegek kezdenek el levesezni a Bosnyák téri Pho Bosnyákban, és elhiszitek hogy a This is Us vagy a Big Little Lies az elmúlt év talán két legjobb sorozata, akkor igenis megérte újrakezdeni! 

Lesz itt kaja, móka, kacagás és miegymás! 

Csokipuszi, Andóka 


2015. december 31., csütörtök

Szevasz 2015 ... Hello 2016

Tekintsünk el attól, hogy mióta nem írtam, rendben? Vagy kezdtem már így bejegyzést? J Upsz. Kint süt a nap, rotyog a lencse (nálam nem), és közben biztos a meleg tengerparton sütteted épp magad Zenben, koktélt szürcsölgetve (én nem) tehát tekintsünk el, hogy Andóka mióta nem írt blogot… Mindjárt 2016., most tényleg az év utolsó napján akar bárki is megfedni? Leginkább én saját magamat?

Ugyan, tavaly ilyenkor tudtam én, hogy 1 év múlva sok-sok hónap kihagyás után az új céges laptopomról pötyögöm az év utolsó bejegyzését a saját blogomra? Nem tudtam… Pedig hajlamos vagyok azt hinni, hogy én mindent tudok (ez fel is írom a „TO DO 2016 listára: Andóka, tanuld meg, nem tudhatsz mindent”).

Hajlamos vagyok határtalan optimizmusra, de képes vagyok tragikomédiába illően túlmisztifikálni a dolgokat negatív irányba is… Amikor tehát 1 éve ilyenkor melegítőben magoltam az eljárási jogot (köszi ELTE Jogi Kar, jó volt veled) és épp készültem az esti rózsabarack utcai activity partira Pubiéknál, azt hittem a 2014-es évnél keményebb nem jöhet, innen már csak felfelé vihet az út… 
Belecsúszva néhány perce a számvetésbe (pedig minden évben megfogadom, hogy nem teszem, de hát ezek a fogadalmak… addig tartanak, mint a fitnesz bérlet amit januárban váltasz ki, hogy te idén bizony modelalkatleszelbizony… aha. és februárban rájössz, hogy nem.), határozottan kijelenthetem, ezt is benézted Andóka! Már épp kezdtem is bele a „Ez a 2015 olyan de olyan nagyon …. nem frankó volt” mondatba magamban, amikor rájöttem, nem tudom szidni ezt az évet. Annyi minden történt, hogy az öt évre is elegendő lenne egy ember számára, de ha végig nézek ezen a 365 napon, néhányat elcserélnék, de a legtöbbet nem :)

Mert minden jó, ha a vége jó…

Hiszen tavaly ilyenkor, 2014. december 31.-én
  • nem tudtam, hogy januárban megszületik a blogom… Ami pont olyan lett, mint amilyennek megálmodtam, és minden reményemet felülmúlta az, hogy barátok, ismerősök és ismeretlenek mennyire örültek és támogattak. Azt sem tudtam, hogy ez mennyire örömet fog nekem szerezni 
  • nem tudtam, hogy lehet ennyire fázni, amikor 3 napig tizenkét órát állok a Mangalica Fesztiválon. Lehet :)))
  • nem tudtam, hogy hiányozhat valaki annyira, hogy megszakad a szíved újra és újra
  • nem tudtam, hogy hogy az előbbi is enyhülhet, és majd átalakulhat emlékké. Csak minden idő kérdése
  •  nem tudtam, hogy mennyire menő érzés 31 évesen szülinapi házibulit tartani a legjobb barátaidnak (és még a szomszédok is jól viselték a tömeget)
  • nem tudtam, hogy elkaphat a határtalan „boldog vagyok” érzés az Örs vezér téri villamosmegállóban egy szimpla őszi keddi estén, pedig nem is tökéletes az életem
  •  nem tudtam, hogy Tel Aviv a világ legkirályabb városa… Az. Ha egyszer odajutsz, örökre beleszeretsz
  • nem tudtam, hogy januárban megváltozik az életem, amikor 10 kiló mangalica zsírt vittem a Food Angels Hungary kis csapatának
  • nem tudtam, hogy egy pohár vaníliás puding mennyire értékes… Azóta máshogy eszem ezt is és minden más ételt
  • nem tudtam, hogy lehet mosolyogva kelni reggel hatkor hétvégén, mert krampusz leszek nélkülöző gyerekeknek ételosztáson
  •  nem tudtam, és az angyalka pajtásaim sem tudták még, hogy 2015. december 23.-án már nagybetűs ALAPÍTVÁNY leszünk, amit együtt ünneplünk
  • nem tudtam, milyen az, amikor 17 év barátság után fél évig egy butaság miatt nem beszélsz az egyik legrégebbi barátnőddel … nem tudtam, hogy mennyire jó utána megint az, ha az életed része újra
  • nem tudtam, milyen az, amikor visszakapsz egy olyan barátot, akik majd 10 évig alig voltatok egymás életének a részesei… és mennyire jó is tud ez lenni
  • nem tudtam, hogy ennyire jó libegőzni magnum fagyit majszolva
  • nem tudtam, hogy két ember, akit szerintem egymásnak teremtett az élet, végül megküzdenek e magukkal, a világgal, a múlttal, a kompromisszumokkal, és együtt lesznek. Megtették :)
  •  nem tudtam, milyen csodálatos hely a csopaki Márga Bisztró (úristen, annál is jobb), és az első hely, ahol felőlem penészes csirkét is adhatnának, a látvánnyal jól lakom (de inkább adjanak francia rakott burgonyát a nyári hideg uborkaleves után. Köszike)
  • nem tudtam, hogy lehet ennyire örülni, amikor megszületik egy kis hercegnő és végre vehetsz tüllszoknyát a GAP Baby osztályán (Hello Lizi J)
  • nem tudtam, bár sejtettem, hogy a távolság nem befolyásolja egy barátság meglétét. Még mindig nem :)
  • nem tudtam, hogy milyen jó is a Balaton parton a fűben feküdni, és nézni az eget. Csak úgy...
  • nem tudtam, hogy lehet ennyire kilátástalannak látni a jövőt … és nem tudtam, hogy onnan is fel lehet állni. mert fel lehet. csak akarni kell, rohadtul, fájni fog, sírsz közben, de nem tehetsz mást, csak nézel előre…
  • nem tudtam, hogy képes leszek a nagy volt szerelemmel új beszélgetni, hogy már nincsenek sérelmek, csak felnőtt viselkedés, és úgy rá gondolni miközben beszélgettek: „szép volt együtt, nekünk ennyi járt…”
  •  nem tudtam, hogy képes vagyok felmondani a saját Apukámnak. Azt sem, hogy ő ezért nem fog haragudni, sőt… Megkönnyebbül, boldog lesz, és velem örül a sikeremnek később
  • nem tudtam, hogy 2015. szeptember 7.-én reggel a róna utcán nem jobb kell majd fordulnom dolgozni, hanem balra...
  • nem tudtam, hogy mikor ezek a sorokat írom, már lejárt a próbaidőm a piros kis telefonos multinál
  • nem tudtam, hogy egyetlen kis lépés és változás megfordítja majd az életemet 180 fokba…
  • nem tudtam, hogy igazi multipatkány vagyok, aki imádja, ha ezren zsizsegnek körülötte, hogy reggelente csak kártyával mehet be a helyére, hogy szabályok kötik az életét reggel kilenctől este hatig… és ez nekem így jó
  • nem tudtam, hogy ennyire ki tudok állni magamért
  • nem tudtam, hogy lehet ekkora boldogság, amikor a legjobb fiúbarátom bejelenti, hogy kisbabájuk lesz a párjával, majd azt mondja: "Baba, alig várom hogy itt legyen..."
  • nem tudtam, hogy ha pálinkára és borra jégert iszok, bizony délután ötig fókuszálok mentes vízzel másnap (okos Andó. Egyes leülni)
  • nem tudtam, bár sejtettem, hogy lesz még egyszer az, hogy a húgom lesz az én nővérem, de legalábbis úgy viselkedik J))
  • nem tudtam, hogy békávéval járok majd minden nap dolgozni, ÉN. A kocsi sznob J))
  •  nem tudtam, hogy lehet még úgy érezni magad munkahelyen, hogy „ez az én helyem"
  • nem tudtam, hogy képes vagyok egymást követő 6 napon keresztül bulizni (Adri szülinapi hete volt nah…)
  • nem tudtam, hogy egyszer még úgy indulok majd egy céges csapatépítőre, mintha osztálykirándulásra mennék
  • nem tudtam, hogy új kollégákkal új barátok is lesznek az életemben, akik olyanok mintha mindig is ott lettek volna
  •  nem tudtam, hogy az a Tündérke, akivel idén szilveszterezek, tavaly még nem volt része az életemnek
  • nem tudtam, hogy lehet úgy gondolni a nehézségekre, hogy azt mondod:
„…se előbb se később nem kellett a változás, ennek így kellett lennie, mert különben nem itt lennék, nem velük, nem így…. És nélkülük és ezek nélkül én kevesebb lennék”


Mert sosem tudhatod… Boldog Újévet! J


2015. június 17., szerda

A harminc az új húsz?

Na nem nekem, mert én már rég betöltöttem A kort, épp néhány száz napja múlt el! 

Előre is elnézést az Uraktól, de most e témában nem érek rá veletek foglalkozni, Tudjátok, nektek 30 után jön a legjava, olyanok vagytok, mint a jó bor, ésatöbbi, szevasztok:)

Szóval a harminc az új húsz? Vagy inkább büszkén vállaljuk, hogy a harminc az harminc?

Minden nő életében eljön az a nap, amikor betölti a harmadik x-et, ez ellen nincs mit tenni. Valljuk be, kevesen bontanak vagy bontottak dom perignon pezsgőt közülünk e jeles esemény alkalmából. Ezen a héten egy madárhegyi domboldalban élő Kislány lesz hivatalosan 30 éves (20-nál egy nappal sem néz ki idősebbnek, nekem elhihetitek), és mivel picit aggódik a nagy nap miatt, eltűnődtem, hogy mint hiteles öreg, milyen tanácsokkal is láthatnám el mielőtt mély depresszióba zuhan. Mások problémáival kapcsolatosan mindig szuper okosságokat tudok javasolni, így ebben az esetben is hűen Andókához írtam egy listát gyorsan Neki előnyök és hátrányok oszloppal (mániám), aztán rájöttem, de hiszen nekem van egy blogom, így társadalmi jó cselekedetként úgy döntöttem meg is osztom veletek itt, hátha más is paradicsomos tésztába készül fojtani a bánatát, mert jön a para dátum.

Most így visszagondolva, valóban para? Előtte talán, utána már inkább mókás! Miért is para? Csak. Ez ilyen női dolog. Hogy a szám miatt, az ehhez kapcsolódó számunkra megkerülhetetlen életút számvetés végett, vagy csak a társadalmi konvenciók okán nem tudom, de sokan megállunk előtte egy percre és körül nézünk vagy néztünk, magunkban. Én is persze hogy megtettem, mondjuk egy évvel korábban, a 29. születésnapomon pánikoltam be: mindjárt itt a harminc és sehol sem tartok (pedig igen). A harmadik ikszen végül aztán szinte észrevétlenül átszökkentem, hiszen akkor valahogy kerek volt minden az életemben: úgy ahogy az elméleti Andóka nagykönyvben meg volt írva! Sok minden változott és történt az azóta eltelt mostmár több mint egy évben, jók és kevésbé jó dolgok egyaránt, ám határozottan kijelenthetem, én bizony imádtam a harmincadik szülinapomat, az egyik legvagányabb és legizgalmasabb évem volt, és nagyon szerettem harminc lenni! :)

Ám akik még nem töltötték be és negatív asszociációk élnek bennük, azoknak az alábbi kis szösszeneteket tudom felsorolni pro és kontra a teljesség igénye nélkül –szigorúan Andókásan, szubjektiven, ironizálva és humorizálva, hiszen az utóbbi kettő valljuk be minden élethelyzetben elengedhetetlen és nagy segítség. Hát még most, hogy a para évszámról van szó!

Kezdjük rögtön a negatív észrevételekkel, a rossz dolgokon mindig jobb hamar túlesni (ragtapasz, gyanta, abszint – egy rántásra mind, ezt vallom):
- igen, a húszas éveidről való sztorizások már lassan úgy kezdőnek " amikor fiatal voltam"
- a női újságokban új oszlopot kell nézned a krémek osztályozásánál: "mit használj, ha 30+"
- megtaláltad az igazit már? Akkor nyugodjál meg szépen
- Van már esetleg gyermeked is? Áh, akkor nem is olvasod ezt, nincs időd szülinapok számán parázni
- DE! Ha még nem vagy férjnél és/vagy nincs gyermeked, akkor az alábbi kérdésekre higgadt, javaslatom szerint egyszavas válaszokat adj, lehetőleg arcmimika alkalmazása nélkül:
                   "És nem is tervezel férjhez menni? De"
                   "Valójában szeretnél gyereket? Igen"
                   "Nem félsz, hogy kifutsz az időből? Nem"
                   " ........."   ez egy halk sóhaj lesújtó pillantással, nagy családi eseményen. 
                   Válasz: bort valaki?"
- Most jut eszembe, ezek a kérdések vadházasságban élőket is érinthetnek :)
- Nem, már nem leszel huszonéves anyuka – de néhány barátnőd az, tehát lesz kiktől tanácsot kérni
- Nehezebb a másnap - sokkal, nagyon sokkal (megoldás: ne igyál annyit)
- 1 óra alvás után NAGYON ráncos lesz a szemed reggel (megoldás: 3 liter víz, hideg uborka)
- Indokolt a hajfestés (nem hobbi), mert óhatatlanul megjelennek az ősz hajszálak 
- Egyre többször köszönnek csókolommal a liftben 
Sorolhatnám még, de minek, térjünk át a jó dolgokra!

Miért is örüljünk a harmadik iksznek?
- Az előbb felsoroltaknak a felét se vedd komolyan! Ez szabály!!!
- 30. Szülinap előtt határozottan kötelező szemtelenül sokat költeni a külsőnkre (fodrász, manikűr, pedikűr, masszázs. Próbáljon meg valaki beszólni, naugye.)
- A legfrankóbb ajándékok ekkor lesznek! Komolyan, mindenki hatalmas haccacárét csap, lehet, hogy még egy utazás is befigyel! (saját tapasztalat)
- A "társadalmi konvenció" szókapcsolatot mostantól szívből ignorálhatod. Már úgyis mindegy :)
- Ha nincs párod, új barter bizniszt köthetsz még egyedülálló haverokkal, hogy "majd ha 35 évesek leszünk összejövünk” meg ilyesmi. B-terv mindig legyen alapon.
- Van párod/férjnél vagy? Valamit jól csináltál.
- Gyerek is van? Két dolgot jól csináltál, és ez a gyermekek számával csak növekszik!
- Nem vagy még férjnél? Dehát Bridget Jones is elmúlt 30 amikor megismerte Mr. Darcyt!
- Nincs még gyerek? Ne ess kétségbe Kate Middleton is 30 után szült! 
- Ünnepnap, amikor elkérik a személyidet, ha bort veszel az Aldiban
- Ha betöltötted a harmincat, lemegy a nyomás, lesz 10 szabad éved (40-ig sok még az idő)
- Apropó bakancslista! Mehet a teljesítés! Ha megkérdezik, hogy nem lesz e sok az élményből, csak nem-e kapuzárási pánik, válasz: Egyik sem, de köszi a figyelmet!
- Megteheted életed legbátrabb és legvagányabb lépéseit is, hiszen "30 múltam, mikor máskor, ha nem most"
- 30 felett komolyan vesznek, hisz már 12 éve nagykorú vagy hivatalosan (kivéve mikor miki-egér mintás kapucnis pulcsiban mész az utcára. Ugyanez érvényes piros pompomos sapikra. Tapasztalat)
- Bármikor elsütheted azt a poént: "a rutin meg az évek"
- Gondolkodás nélkül drágább arckrémet vehetsz, mert "ebben a korban már igazán számít a minőség"
- Megdicsérheted magad, hogy képes vagy ugyanannyit bulizni, mint 25 évesen, és még mindig bírod (apró örömök ugye)
- Indokolhatod a koroddal, ha már nem bírod a heti 3 bulit egymás után és inkább otthon maradnál (pedig semmi para, csak inkább bekuckóznál a kanapén)
- Számot vethetsz az életeddel és kiborulhatsz, de legbelül már tudod bölcsen, minden okkal történt es mindennek eljön a maga ideje (én legalábbis ajánlom neki) 

Látjátok, minden csak nézőpont kérdése! Miután betölti az ember a harmincat, rájön, nem is kell a számot annyira komolyan venni, ám ha mégis, csakis pozitívan! 

Mit üzenek a szülinapos Kislánynak a Madárhegyen? Írhatnék közhelyeket, hogy hidd el nekem, ott tartasz ahol lenned kell, mindennek oka volt, ezek nélkül az évek nélkül kevesebb lennél, ugyanolyan szép leszel 1 hét múlva is, mint ma, és megütöm, aki leöregez Téged (mert akkor én is az vagyok) és mennyivel bölcsebbek és okosabbak vagyunk mint néhány évvel ezelőtt! A legfontosabb azonban az, hogy ami nem történt meg eddig, az még csak most jön, tehát igazán boldogságosan izgalmas éveknek nézel elébe! Még legalább kétszer ennyit kívánok és végre üdvözöllek a klubban, mert harmincnak lenni igenis menő!!!